Október végén már hideg szokott lenni, de idén a szokásosnál sokkal melegebb volt, igazi motorozós idő, úgyhogy 27-én elmotoroztam a nagykállói veteránbörzére. Eredetileg más motorral terveztem menni, de aztán gondoltam egy merészet és a Kárpátival indultam útnak. Tulajdonképpen kétszer ültem korábban ezen a motoron, egyszer csak a környező utcákon motoroztam egy-két kilométernyit, aztán  egy 18km-es kört tettem Debrecen mellett, s mivel ez utóbbi alkalommal jól viselte magát a motor, most is megbíztam benne. És nem is hagyott cserben; összesen 104 kilométert tekertem bele, egyetlen egyszer kellett megállni, mert a kormányváltóban beakadt a bovden, de két perc alatt rendbe raktam.

Itthon aztán megnéztem, hogy mi volt a baj a bovdennel.

A sebváltóbovden végén lévő keresztrúdnak a másik végén egy bevágás van, aminek a széle elég sorjás, éles - ebbe akadt bele a bovden néhány szála. A Rigáknál és a Verhovináknál ez a bevágás nem a keresztrúd végén van, hanem az oldalán.

Arra gondoltam, lecserélem ezt az alkatrészt az itthon találtra, de sajnos ez a másik alkatrész sem volt tökéletes: a vége egészen gömbölyűre volt kopva.

Az lett a vége a dolognak, hogy kerestem hozzá anyagot (egy 200-as szöget, amit a kuplung átalakításához szoktam használni) és gyártottam egy új keresztrudat.

A bovdent eredetileg úgy szokás rögzíteni, hogy a keresztül dugják a keresztrúdon és egy szemet forrasztanak a végére. Én egy biztosabbnak tűnő megoldást szoktam alkalmazni: a bovdent beleforrasztom a keresztrúdba.