Az eddig megtett pár kilométer alatt azt figyeltem meg, hogy nem a legjobb az egyenesfutása a Kárpátinak. Mintha riszálná a hátulját... Mondhatni, libegős a járása.

Ez egyébként nem meglepő a Verhovináknál és a Kárpátiknál. Míg a Rigáknál precíz, perselyezett a hátsó villa felfüggesztése, addig a Verhovinánál... hát, csak nagy jóindulattal mondhatjuk róla, hogy hozza a hatvanas évek technikai színvonalát. Két böhöm nagy csavarral van felfogatva a villa, amiket ha jól összekontrázunk, viszonylag stabilan tartja a villát, s rugózáskor maguk a csavarok mozdulnak el a vázban kialakított menetben. S mivel a villán lévő furatok jó pár tizeddel nagyobbak, mint a  csavarok vastagsága, s nincs a csavarokon kúposra kialakított rész, hogy a furatban középpontosan álljon, az egész szerkezet esetleges és megbízhatatlan.

Szóval, lazán állt a hátsó villa és meg kellett igazítani. Az alábbi két képet megnézve, a biztosítólemez és a mögötte lévő koszfoltok egymáshoz való távolságát összehasonlítva jól látszik, mennyit mozdult el a villa jobbra illetve balra megfeszítve.

És ha már hozzányúlkálok a motorhoz, akkor megcsinálom tisztességesen: nem csak összekontrázom a két anyát hanem szétszedem az egészet és bezsírozom a tengelyt. Ehhez ki kell venni a hátsó kereket, le kell szerelni a lengéscsillapítókat és a láncvédőt.

A hátsó sárvédőn már korábban megfigyeltem, hogy az alsó vége látszólag indokolatlanul befelé van hajlítva. Ez kicsit gyárilag is alakított, hogy ne érjen hozzá a lánc, de itt még tovább lett hajlítva. Visszahajlítottam már régebben, nagyjából eredeti alakjára, de nem lett jó, mert hozzáért a lánc. Azt gondoltam, ez megint csak a szovjet mérnöki precizitásról tanúskodik, de most kiderült, hogy nem biztos, hogy ez az oka.

A lengővillát tartó két nagy csavaron van két anya, s ezeken azt figyeltem meg, hogy a belső oldaluk nem ugyanolyan - magyarán van egy, ami a jobb, és egy ami a bal oldalra való.

Összeszereléskor alighanem összecserélték ezt a két anyát, így az egész villa kerekestül egy-két milliméterrel balra került, s így beleért a lánc a sárvédőbe. Visszacseréltem a két csavart.

A vázon lévő menetes részt telitömtem zsírral, aztán felszereltem a hátsóvillát. A villán lévő lukakat préseléssel készítették, így az anyag itt el van vékonyodva, ami nem szerencsés, mert amikor az anyákkal összeszorítjuk, nagyon kis felület érintkezik a csavar fejének belső részével, s így könnyen el tud csúszni. Hogy ezt az elvékonyodott rést kitöltsem, hajlítottam ide egy darab drótot - ez ha rászorításkor belapul, talán biztosabban áll a csavar a villában. Nem túl precíz megoldás ez a drótozás, de a gyári megoldásnál még ez is jobb.

Összeszereltem az egészet, precízen beállítottam, összekontráztam a csavarokat - ez nem s olyan egyszerű, mert a blokktól nem nagyon lehet hozzáférni a 24-es méretű anyához. A biztosító lemezekkel szintén nem egyszerű a helyzet: a külsőt könnyen rá lehet hajlítani a csavar fejére, de a belsőhöz alig lehet hozzáférni.

Összeállt tehát a szerkezet - s ekkor vettem észre, hogy a láncvédőt lefelejtettem. Kezdhettem elölről az egészet.